Tiszai P Anna : VIII. Reménytelenül (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)

Nem feledve ember el?tti múltját
a kis Lélek a testben börtönben élt,
éjjel csak ült a Göncölszekér rúdján,
magányában a csillagoknak mesélt.
Feladta a harcot, tovább nem küzdött,
a keserves út végét ? már látta,
álmot tovább az elmének nem küldött,
a szabadulás pillanatát várta.
Álnokság uralkodott a jó felett,
az emberi szem fénye elhalványult,
a világon már senkit sem szeretett,
a tegnap ígérete régen elmúlt.
           A gonosz követelte a holnapot,
           sötét felh? takarta el a Napot.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru