Válóczy Szilvia : Sejtettem mindig…

 

Sejtettem mindig,
valahol ott a remény.
Ha elfáradt lelkeink közt
halk zenét fújt a szél,
fülünkben ott suttogott,
álmokat sz?tt szava,
tudtam jól, elérünk oda,
hol megnyugodhatunk.
 
Most szelíden simogat
az elfáradt hit,
kívánnom hozzád végtelen.
Sejtettem mindig,
sorsunk nem lehet véletlen,
mert elveszett gondjaink
egymásért valók,
s a tiszta vágyak
mind felszínre hozták a jót.
 
Tudtam mindig,
hogy hozzám tartozol…
Fájdalmas
nélküled napok mögül
fényed egyszer felkarol.
 
Éreztem, hogy szeretsz,
és tudom, most is nagyon…
Melletted vagyok egész…
Létem… Melletted akarom…
Akár színeket az ?szben,
fiatalon, vagy id?sen,
nem számít a kín
s az id? sem,
csak az önzetlen…
tiszta…
szerelem…

 

Legutóbb szerkesztette - Válóczy Szilvia
Szerző Válóczy Szilvia 58 Írás
"Lélekkel hallgassatok, szívvel gondolkodjatok, Istenben éljetek!" "Csak kérj és higgy abban, hogy megkapod!" "A lélek nem lát, de ezen az érzésen keresztül ragadja meg az igazság ereje. Azután az igazság lépésről-lépésre megközelíti a lelket, míg végül felkelti benne a szellemi látás képességét. Az egyik embernél rövidebb, a másiknál talán hosszabb ideig tart; de türelemmel és kitartással mindenki célhoz jut, mert ha a fizikai vakság nem is mindig gyógyítható, szellemi szeme mindenkinek felnyitható, csak idő kérdése, mikor nyílik meg." (Rudolf Steiner) www.valoczyszilvia.extra.hu