Míg éltem, rugalmatlanul kezeltem mindent,
most aztán végleg megcsontosodtam itt lent.
Milyen a túlvilág?
Ezt tudja akár egy döglött kanári:
haláli.
Nem hittem a lélekben, csak a testben,
halálom után lelkesebb lettem.
Mindig a matematikán jártattam az agyam,
míg egyszer az életb?l végleg kivontam magam.
Köztem és köztetek egy fal áll,
a neve halál.
A sors könyvében meg volt neki írva,
úgy megy el, ahogy jött, rúgkapálva, sírva.
Balsorsa sokáig rázta és tépte,
ezért szenderült szelíden jobblétre.
Galamb volt, hófehér, tiszta,
míg élek várom ?t vissza.
Nincs már semmi, ami a hajnalok felé hajtana,
rám zárult az éjszaka örökkévaló ajtaja.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Vadászi Árpád
