Seres László : Még hajnalodik

 

Édes örömök,

kesernyés könnyek,
árnyéktestem alig lebben.
Fogyó hold az id?

s mint az ?rláng, 

óva int, higgyek

a csillagfényjelekben.

 

Tudom,

mit sem ért volna

hit nélkül a sors,

egyszer elvett,

másszor adott:

évekké n?tt szeretetet 

-veled-

s pillanattá szelídült haragot.

 

Már korán kelek

kés?n alszom el.
Mentséget gy?jtök,

télre tüzel?t,
ha fagy jön,

feloldhassam a b?nt
Isten ítél?széke el?tt.

 

Nem lázadok,

bár sz?kül a mennybolt
s rövidül az út

a csillagokig.
Itt vagy velem 

s én veled vagyok,

ahogy megígértük.

Egykor, egymásnak.

Holtomiglan-holtodig.

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.