Dvorák Etela : Majdnem és mintha

…egy festmény hatására…

 

ahogyan

ecsetsuhanással megteremtetted

narancs illatából a szépet

úgy érzem majdnem

újjá születek színeid mélységében

aranysárga pilleszárnyak csöndben

rátapadnak a simulékony

asszonyi testre

férfi éned dacosan

feketét nyom az ecsetre

jelentéktelen mozzanatok

s most zöldbe mennek át a foltok

fejeden babérkoszorú

ujjaid remegve megindulnak

keresik a kitaposott utat

odaadó csók mintha

mézcseppenként lefolyna

kecses női testet

színvarázs takarja

mint gyenge nádszál hajol hátra

lábujjra áll

földbe gyökeret ereszt

s majd kék égig kihajt

a szerelmük virágja

Legutóbb szerkesztette - Dvorák Etela
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.