…egy festmény hatására…
ahogyan
ecsetsuhanással megteremtetted
narancs illatából a szépet
úgy érzem majdnem
újjá születek színeid mélységében
aranysárga pilleszárnyak csöndben
rátapadnak a simulékony
asszonyi testre
férfi éned dacosan
feketét nyom az ecsetre
jelentéktelen mozzanatok
s most zöldbe mennek át a foltok
fejeden babérkoszorú
ujjaid remegve megindulnak
keresik a kitaposott utat
odaadó csók mintha
mézcseppenként lefolyna
kecses női testet
színvarázs takarja
mint gyenge nádszál hajol hátra
lábujjra áll
földbe gyökeret ereszt
s majd kék égig kihajt
a szerelmük virágja
Legutóbbi módosítás: 2012.07.15. @ 12:21 :: Dvorák Etela