félhumor
nem kertelek, dinnye versem h?se
görög – mondták: színtiszta magyar
zöld, de belül pirosasan édes
mint az els?, negyvenéves csók
összetart a keménnyé vált kéreg
folytál volna übtre százfelé
(lé a létünk legf?bb hordozója
véresvörös, hol könnyesen sós)
dinnyeföldön sorolnak légömbök
ámde jön a gordiuszi kard
suhint s napvilágra csurran titkod
L?rinc volt, ki csúnyán bekavart.
