P. Tóth Irén : George Bacovia: Utolsó dal

Fordította: P. Tóth Irén

Utolsó dal (Magyar)

 

Innom kell, feledni akarom mit nem tud senki sem

eldugott pince mélyén megbújva csendesen,

cigarettáznék, és nem látna senki sem,

másképp, e földön oly nehéz nekem…

 

Csak ordítson az utcán az élet és a halál,

a költők sirassák megfakult versüket…

Tudom…

de az éhség nem vicc, az álom – semmi,

ólom és vihar, és pusztaság,

ennyi…

 

Mai történelem…

Idegek hívnak… Itt az idő…

Gyere már, diadalmas jövő.

 

Mennem kell, feledni akarom mit nem tud senki sem

urak gyilkosságait fájlalva csendesen,

eltévednék, és nem ismerne senki sem,

másképp, e földön oly nehéz nekem…

 

2007. június 1.

——————————

 

Poemă finală (Román)

 

Eu trebuie să beau, să uit ceea ce nu stie nimeni

Ascuns în pivnita adânca, fără a spune un cuvânt 

Singur să fumez acolo nestiut de nimeni

Altfel, e greu pe pământ…

 

Pe stradă urle viata, si moartea

Si plângă poetii poema lor vana…

Stiu…

Dar foamea grozavă nu-i glumă, nu-i vis —

Plumb, si furtună, si pustiu,

Finis…

 

Istoria contemporană…

E timpul… toti nervii te vor…

O, vino odată, măret viitor.

 

Eu trebuie să plec, să uit ceea ce nu stie nimeni

Mâhnit de crimele burgheze, fără a spune un cuvânt

Singur să mă pierd în lume nestiut de nimeni 

Altfel, e greu pe pământ…

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.