(kijavított változatban)
Kápolnában elhagyott, gyónástól megtisztult lelkemre
parókiahit szólamokat visszhangzik,
hideg arcvetületre fényt eregető
kő alabástrom a templom, otthonod.
Színes, míves mozaikok
naplementés kilátást álmodnak,
monostori falról ered
mindenkori himnuszunk.
Nyakköved szentfüzért fűz dekoltázsodra,
áhítat szóljon imaházunk ablakán.
Isten minden templomban lakik,
sötét madarakként itt bent rekedtünk.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.29. @ 17:49 :: Horváth Nóra
