Horváth Nóra : Templomunk

(kijavított változatban)

 Kápolnában elhagyott, gyónástól megtisztult lelkemre

parókiahit szólamokat visszhangzik,

hideg arcvetületre fényt eregető

kő alabástrom a templom, otthonod.

 

Színes, míves mozaikok

naplementés kilátást álmodnak,

monostori falról ered

mindenkori himnuszunk.

 

Nyakköved szentfüzért fűz dekoltázsodra,

áhítat szóljon imaházunk ablakán.

Isten minden templomban lakik,

sötét madarakként itt bent rekedtünk.

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).