Tiszai P Anna : XIV. Egységben (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)

Lelke a testéb?l hazaköltözött,
választott börtönéb?l kiszabadult,
elhagyott létével már nem tör?dött,
emberként valamit mégis megtanult.
Ahol most van, mindent együtt éreznek,
a világ összes tudása van bennük,
nem elég tudniuk, mi a szeretet,
mert amit tudnak, meg kell ismerniük.
Minden világba mennek tapasztalni,
létezhetnek szegényen, vagy gazdagon,
tanulnak megszületni és meghalni,
de vágyuk egy marad: Élni szabadon!
           Most már boldog az Egység nyugalmában,
           sehol és mindenhol a nagyvilágban.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru