Böröczki Mihály - Mityka : Diófamagány

2012.07.29. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Anyám nem földi hírt ad,

saját misét celebrál,

s mint bolygó éhét csillag,

úgy csillapítja egy tál.

 

Akárha dacból volna,

úgy gyűlöli, ha téved,

lassan kihull a tolla,

de röptetik az évek.

 

Kisírta már a könnyét,

de gyűrt ereje rávall,

s mert napról-napra gyöngébb,

hát bajlódik magával.

 

Anyám egy vén diófa,

úgy hajt ki évről-évre,

hogy termését is óvja,

s az eget is elérje.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.07.29. @ 08:02 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.