Szilágyi Erzsébet : az értelem ködén át

tanmese

szóltak hozzám zúgó fecskeszárnyak
selymes szavam szerteszét szaladt
eserny? feszült a léha léten
s röpködött egy kékrevált galamb
bámultam fölfelé tekert nyakkal
Parnasszusra szálltam volna ha –
de az irigy fecskék feszt daloltak
nekem csak a két lábam maradt
nekivágtam hát a hosszú útnak
versbe verve minden léptemet
ködös szókat ködösebbe f?ztem
s dölyfömben nem láttam meg a bajt
buckákon át repülni reméltem
de egy bucka mindig közbeszólt
így jár mind ki hamis álmot kerget
s nem hallja a földrerántó szót.

Legutóbbi módosítás: 2012.07.25. @ 22:21 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.