Nem volt ideje a szépet csodálni, elsuhantak mellette az évszakok, egy pillanatra sem akart megállni, nem érdekelték a hullócsillagok. Feje felett gy?ltek a viharfelh?k, nem sz?r?dött át közöttük a napfény, léte szennyét se mosták el az es?k, egybeolvadt már a nappal és az éj. Évek óta nem nézett fel a Holdra, nem tükröz?dött szemében szivárvány, az úton elérkezett a mélypontra, körülötte minden jéghideg márvány. Számára már az id? is megfagyott, élvezni nem tudta a pillanatot.