NyomtatásNem volt ideje a szépet csodálni,
elsuhantak mellette az évszakok,
egy pillanatra sem akart megállni,
nem érdekelték a hullócsillagok.
Feje felett gy?ltek a viharfelh?k,
nem sz?r?dött át közöttük a napfény,
léte szennyét se mosták el az es?k,
egybeolvadt már a nappal és az éj.
Évek óta nem nézett fel a Holdra,
nem tükröz?dött szemében szivárvány,
az úton elérkezett a mélypontra,
körülötte minden jéghideg márvány.
Számára már az id? is megfagyott,
élvezni nem tudta a pillanatot.