Tiszai P Imre : Előtted térdelek

“Dobd el hát neved……”…(Shakespeare: Rómeó és Júlia)*

előtted térdelek s az égre nézek,

ott fenn egy sziluett, és félek

titkod meghallani, s tudni,

mit magadban őrzöl, kimondani

csak éjsötétben, csillagok fényében

mersz, mert ott benn, lélekben

tudod, hogy vétkezel a szerelemmel,

törvényt taposol, s hiába két kézzel

ölelsz, elveszítesz, mert a világ

megmondja, mit tegyél, s hogy féljél,

nem enged el, s ha lépsz – elítél

és a konvenciók béklyóját fonja rád,

hogy élve légy halott – megöl a világ

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén