Győri Irén : Öröktöl fogva

 

Aranypír ömlik az éjben

Barátként köszönt egy zöld fénysugár

Cintányér a hold az égen

Csörgősipka nincs homlokán

Delejes erővonalakkal int megint

Elterülő felhők raja

Fent Északon az ég magasában

Gránátalma színben ott mosolyog

Gyönggyel kebelén, egy gyönyörű égi csoda

Halotti fátyla úszik a napszélben

Illanó fénye, zöldes talány

Jutalmul néked, magát adja, mint szép szerető

Kincseddé válik e kedves élmény a hajnal homlokán

Lásd mily szép, milyen ékes halovány zöld a fénye

Mutassa báját, csábítón kacéran s kegyeltje, te

Ne feledd része vagy, s fényének egészen rabja

Ó tudd róla, öröktől fogva, halottból élő születik

ő a sok, s egyben a kevés, és mégis

Puszta létezése, a Nap mágikus vonala

Része életednek, ő a kezdet és a vég

Sírodig naponta meglep, ha szél szárnyán lobog

Szemfedőd, oh, maga az élet, mely éjed s nappalod

Tudod nagyon szépségét szeretni, de tanít ő félni is

Utolsó képed e világról tőle kapod, kicsit hamis

Üres az élet nélküle, léted nem lenne tán

Vezeklés, de itt, ilyen az élet Északon, télen

Zárszó!  maga, a legszebb csoda.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 170 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!