Karcolat

Kimenő

Azaz, butaságom története     Az én karácsonyi szünidőm és öcsémnek — kérelem miatt halasztott — második behívója előtt minden pesti rokonhoz elmentünk látogatóba.          Kedvesen hívtak, nem csak hét végére, hanem az ünnepekre is, ha a tél miatt nem [… Tovább]

Humor

Pál barát

Van vagy háromszáz éve, hogy ott jártak,bánja a kánya, jaj, ki pipált ilyet,Pál figyelt, misézett, Péter ivott és fecsegett,nem akartak aratni, menni, nem tetszett nekik semmi munka,zubbonyuk ujja alól bevarrva,így lett adománygy?jt? tarisznya,annak lelke rajta, ki üresen hagyja,a barna barát, [… Tovább]

Vers

Este az Olt partján

    Fűzfa alatt üldögéltünk, Ragyogott a víz előttünk, Amint a nap múló fénye Aranyperjét szórt testére.   Bóbiskoltak már a bokrok, Fészek alján a porontyok, A vén folyó csacsogása Álmot hozott pillájukra.   Réten át sötét lepelbe’ Jődögélt felénk [… Tovább]

Vers

Reménykedem

Nem engedsz el egy percre sem, itt ülsz a tenyeremen, nézed, sár-pocsolyába mint pottyan minden elfáradt pillanat. Olykor hangos a hangod, lüktet itt benn, néha elveszel. Keresgélem a válaszokat, fent és lent, tévúton járok szüntelen. Behunyom szemem, narancssárga most az [… Tovább]

Vers

Szerelemőrzők

Saját fotó     Kövek árválkodnak egy távoli parton, egyikük még őrzi testem melegét.    *   Most ébred a tenger, sós ízét mégegyszer érezni akarom; mint szeretkezés után rámragadt illatot ugyanúgy kutatom magamon.  

Egyéb

Hat perces

Fellegek mesélnek rólad. Csipeszeld égre mind, a vihar- szürkén lebeg, a bárányok vattaként lengenek. Látod? Azok ott kedvenceim: kukucskáló apróka angyalokkal, megmosolyognak földi gürcölést, és szeretnek.  

Vers

A Férfi…

( Az idézett rész Tiszai P Imre, A Nő c. verséből való! )     Kujon személy a férfi: ő, ha sármos elvakít, legyőz… szemében ott a tűz, de jég, ha rút az arc, szerény a szív. Kizár belőle mit [… Tovább]

Vers

támassz vihart

* „… amit tettem érted tettem, érted tettem én…” (Shakespeare: Vihar – Prospero)   Ariel, jó koboldom, támassz hát vihart, most azt akarom, hogy okozz zavart a világban, korbácsold égig a hullámokat, a földet, eget vádold, mik az álmokat                     [… Tovább]

Humor

Sírfeliratok IX.

Míg éltem, rugalmatlanul kezeltem mindent, most aztán végleg megcsontosodtam itt lent.   Milyen a túlvilág? Ezt tudja akár egy döglött kanári: haláli.   Nem hittem a lélekben, csak a testben, halálom után lelkesebb lettem.   Mindig a matematikán jártattam az [… Tovább]

Vers

HIÁNY-TALÁNY

Az egyetlen dolog, amit hiánytalanul átvehetsz és magadénak tudhatsz, az a hiány.   Ha úgy érzed, fokozódik benned a hiányérzet, írhatsz kérvényt hiánypótlás ügyben, s a válaszban majd olvashatod, készlethiány miatt csak sz?kösen mérhetik neked a boldogság-keveréket.   Tudod, hogy [… Tovább]

Karcolat

A Nagyerdő-klinika

Az illusztráció senkit ne tévesszen meg… *      Mindannyiszor átmelegszik a lelkem, valahányszor végigmegyek szabályosan tervezett útjain, és ismételten megállapítom, hogy ez a klinika milyen elegáns, milyen különlegesen szép. Örömmel tölt el, ahogyan belesimulnak a fák ölelésébe a klasszikus [… Tovább]

Vers

szürrealista szinopszis

* viaszarcú félholt félhold vonaglik a tejút savó marta kátyúiban s már a csontvázra húzott bőröd se tetszik neki, pár égett patájú ördög, mint barbár rugdalja röhögve a giccses csillagport taknyos orrú angyalkák csipás szemébe, míg nem dörren az Isten: [… Tovább]

Elbeszélés

Egyszervolt órások – 2.

Családom számtalan tagja még a tisztító-benzin illatától kicsit kótyagosan tett nagy sétákat a szabadban, hogy kiszellőzzön a feje és megmozduljanak megmacskásodott lábai.     Nagypapám is fontosnak tartotta, hogy szabadban levegőzzön egy jót, mert egyébként munkapultjánál görnyedve ült naphosszat. Benzinben [… Tovább]

Vers

A gyanú

Egészen biztosanhasonlítunk egymásra.Kis, apró, alig szerethet?lélek-ráncok sorakoznakaz én króm-keményünnepl? arcomon is. Rángó, görcsös mozdulatoksora pusztít bennünkmindent, önként vállaltkorlátainkbakapaszkodunk.De biztosan tudom, érzem: téged is széthasíta kegyetlen gyanú,egyformán nyüszítünka terített asztal körülmarakodva tolakodó,telhetetlenül magabiztos, cinikus nagyurakra.

Vers

Kié a koszorú?

Az arc ismer?s, hajába a troli áramszed?je szórt szikrákat, attól olyan üt?s a frizura és a rím. Tolla alatt a remekm?vek apró köhintéssel születnek, a szonett csak egy hosszú szellentés, és máris kész. Meglett kora ellenére a szexr?l szenvedéllyel beszél, [… Tovább]

Vers

Magyarosan

  Halld, kimondom, ó Szent föld, h? barátom: – Szebb jöv?t!   (hallja meg az egész Föld)   A pálinka, csak szilva, rátart sorja, színtiszta.   (ne marjon a torkomba)   Jó borra bor, sörre sör, nagy ünnepkor, még egy [… Tovább]

Fordítás

George Bacovia – Ólom

    Mélyen aludtak az ólomkoporsók, Ólomvirágok és halotti ruha — Benn szél fútt…magam voltam a sírba… Nyikorogtak az ólomkoszorúk.   Ólomszerelmem ólomvirágon hált Kiterítve, s én korholni kezdtem — Egyedül voltam a holttal… hidegben… S csüngött róla mind a [… Tovább]

Vers

az nem lehet

* Az nem lehet, hogy elveszhet mit a pillanatokból izzadtunk percekké, a percekből órákká, órákból napokká, miről tudtuk, hogy ez az „örökké”.   Egy rossz hangulat nem lehet akarat, mert valahol a lélek hal majd bele, tudod, lehet bármily sötét [… Tovább]

Vers

A takarót szövő

  Annyira szép volt, ahogy szemed kedvelt s tekinteted megkeresett, mosolyod arról szólt, ahogy vállad felett csókot nyomott a délután… Karcsú ölelések közt megbújt néhány néma év párlata, így most gondolataim takarót sz?nek, hogy ha majd beleburkolózom,   ölelésed érezzem [… Tovább]

Vers

Lebegő fák

(Kép: Horváth Piroska)   Lebegő fák úszó erődök lombotok vagyok omló lágy falat morzsa a szájban parányi jel csak a világmindenséghez kibontott ernyők árnyas-boga  zöldre vetett ágy szívemben a nyár szomjatok  éhségetek   csendre csobbanása hol kéklő ég dereng s látom [… Tovább]

Vers

Szegénylegény

Simogattam és simogattak járókámban, fehér falaknak súgtam oda minden titkom. Ég kékjén meg sárkány siklott.   Szakítottam és szakítottak ágyamon, fekete falaknak súgtam oda minden titkom. Megöltem a sárkánygyíkot.

Vers

Szívemhez simul…

Halkuló napfény simítja a tájat,sikló gondolatok a semmibe vágynak.Alkony tapogatja a délután falát,majd ráborul lassan, akár egy nagykabát. Elhalványul minden,úrrá lesz a nemlét,árnyba burkolózvaigazgatja csendjételégedett szívvela nagyvilág, s érzem:?sz felé kacsingatt?zfénnyel szemében – melyet most lehúny – s az éj [… Tovább]

Vers

Egyszerű

  Tetten ért lelked szembogarad mélyéről visszanézett, szívemig hatolt, befészkelte magát egy rejtett zugba, melyet csak számára tartott fenn az élet. Semmi sem kötelező, minden megengedett. Átszivárgunk egymásba, észre sem vesszük, mikor vagy hogyan. A miértekre sem keresünk választ. Nincs [… Tovább]

Példázat

Kopaszka szívjóság

      Szép nagy volt a folyó, hullámzott rajta múlt és jelen. Közvetlen közelében, légiesített pontonhíd himbálózott. Mind a két füzekkel teli oldal frissen zöldellt, a fű is tépni való gyönyör volt a szemnek és hívogatott. Hengergőzésre invitált a [… Tovább]

Kisregény

Devla 25. A világ összedől

Devla felbontja eljegyzését. Nem tűri, hogy megpofozzák, nem akar édesanyja sorsára jutni. Vagy ezek gadzsi allűrök? Zajzoni lebénul, visszaköltözik Brassóba a tömbházba. Devla vállalja gondozását és középiskolába iratkozik…*   A világ összedől   Tanáraitól is ki-kijárt egy-egy döfés, de első [… Tovább]

Vers

Halkul a szó…

  Szememet bántja a fény, becsukom. Zárt pillák mögött utazom oda,  ahova   nem ér el szavam.   Elhallgatok.    Imafüzérbe kapaszkodok, reményfalakat építve minden  hozzám írt dalból. Magasra emelem, hogy lássa kinek  fényforrása  pihen…     Odafönn  zendül    az ég [… Tovább]

Elbeszélés

Egyszervolt órások – 1.

Életed minden percében tudd, hogy nem te vagy a fontos, hanem az, amit teszel, ezért tedd azt a legjobb tudásod szerint. Unottan ültem a televízió elé, kezemben a távkapcsolóval, hogy tétlenséggel űzzem el a hajszolt nap fáradalmát.  Nyomkodtam a gombokat, [… Tovább]