Maretics Erika : vázlat

 

Még mindent a csend birtokol,

Folyékony a párnán hajad,

az éj strázsál, mélyen alszol.

lüktet? perc, lassan halad.

 

A hajnal semmivé foszló

álmok fátyolában, kábán

ül az óra mutatóján.

Bíbor színt tükröz? szemmel

nézem, ahogy halkan szökell,

távolodik a pirkadat,

szomorú, de én megértem,

hogy tovább már nem maradhat.

 

A fák lombján árnyjátékot

játszik a szell? a fénnyel,

puha avarban álmosan

csoszogva dohog az éjjel.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.