Tiszai P Anna : V. Változás (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)

Nem tudott gy?lölni, semmit?l sem félt,
még mindenkit önzetlenül szeretett,
élte ártatlan gyermeki életét,
felh?tlenül, önfeledten nevetett.
Mindenben a szépet és a jót látta,
fényl? csillagok voltak barátai,
nem volt megvalósíthatatlan vágya,
vele voltak örökké az álmai.
Amikor jöttek sorba a pofonok,
a biztonságot adó fátyol lehullt,
élete ekkor nagyon megváltozott,
a gondtalan gyermekkor végleg elmúlt.
           Elvesztette az élet egyensúlyát,
           mikor megkezdte a tanulás útját.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru