Marthi Anna : Könyvéhség

 

Várlak könyvéhség, már lerágott csontok az amerikai filmek, tegnapok

francia vígjátékait köszönöm, hogy elsimítottad, puszilom a vásznad,

olajbogyó zöld nyugtatja szemem, hexakümion, micsoda rejtelem a szó,

vajon ha beleolvasok, és az álom békén hagy ezúttal, megértem-e mi

van, amiért született az értelem, és lelket fertőzve csutakolja magát

az ember, türelmet gyakorol a szépség felett, kifejezni tanulja mindazt,

amitől az ürességből akármit felépíthet, legfőképp önmagát, Istent,

ragyogni késztet a meditációs kincsem, e könyv, lapoznám míg elönt…

Legutóbbi módosítás: 2012.07.21. @ 15:56 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak