Boér Péter Pál : Fejkoronázás

 

A herceg válla, és valahol mélyen elhelyezkedő álla között, aszimmetrikusan hullámzott többrétegű, tömörített tokája. Lihegett a kimerültségtől, de szemének érzelmetlen tekintetével teljesen lenyűgözte a két szélen, kötelességtudóan hajukat tépve hempergő, hisztérikus… talán nép…, vagy ehhez hasonló nevű, leigázni valókat. A hopmester, bizonyos tradíciókra és történelmi előzményekre célozgatva, ki akarta erőszakolni, hogy több kilométert gyalogoljon a papa limuzinja után. De egyrészt viszketett a feje a koronázatlanságtól, másrészt ilyen förtelmes ötleteket gyártó hopmesterre nincs is szüksége. Megkínálta hát egy tányér gombóccal.

Szép számú tudóscsoport nyaldokolta cipője talpát, már jó ideje, pedig a papa még élhetett volna elméletileg, de azt már tényleg rossz néven vette veszi. Így nem neheztelt túlságosan, végül is harminc egynéhány évesen, még bőséges ideje van kiuralkodni magát. Speciális gombócot kapott a hopi, kicsit megpreparáltat, amint lenyelte tekegolyóvá növekedett, majd hopmester nélkül maradt az árva udvar.

Maga választott fődirigenset, nem volt hajlandó három méternél többet cammogni! Se jobbra, se balra nem nézett, ült a hintón, de megvolt az a képessége, hogy mindkét irányban, hátrafelé is lásson.

Megelégedett volt, mert az új ceremóniamester bizalmasan teljesítette elvárásait. Annyi frissen tépett haj, csak a dédpapa és nagypapa Csendlegyen telepre költözésekor volt. Megváltoztatta, hiszen egy – körbeborzongó fejű, hangyásan koronára váró -, de facto király megteheti, a teljes koreográfiát. Az összes tánc, zene és színházi rendezőt mozgósíttatta, hogy az elavult “meghalt a király, éljen a király” helyett egymás után háromszor kiáltsák, “éljen a király, éljen a király, éljen a király”, aztán csak nagyon halkan és röviden, mintegy hadarva, hogy “meghalt a király”. Erre a pár másodperc volt a kötelező visítás időzítve.

Rendes körülmények között, ahogy ezt megboldogult Kuglis Pampogó akarta, heteket kellett volna várni, a másfél napja – rendkívül gálánsan – hirtelen elhalálozott papa végfektetőjére. Másfél napot is alig bírt ki, nem hogy heteket!

Ekkora empátia pangással küzdő bizalmi hivatalnok, nem maradhatott sleppjének eleven állománya közelében. A szakács viszont, ha a papa önkényesen még több mint fél évet eloroz a neki jogosan járó elnyomkodásból, már csak baleset útján úszhatta volna meg. Mert közveszélyes dolgokban, közveszélyesen viselkedni parancsra kötelező, de számolni kell a következményekkel, hogy netalán figyelmetlenségből beleszalad egy szabályosan közlekedő lándzsába.

Komkomkomku, akinek apját Komkomkomkunak, nagyapját Komkomkomkunak és dédapját is Komkomkomkunak hívták, azt is megalázónak tartja, hogy negyedik Kumkumkumnak fogják nevezni. Ezért dédapja lesz a negyedik Komkomkomku, nagyapja a harmadik, apja a második és ő lesz az első! Ezt már sürgősségi határozatban rögzíttette is. A koronázás, közvetlenül egy kínos kötelesség lebonyolódása után zajlik, nem várhat napokig, vagy hetekig. Aztán mindazok, akik azt várják tőle, hogy népe érdekében, apját követő politikát folytasson, és oly bölcsen uralkodjon, mint amaz, roggyantottan tévednek. Senkit sem akar követni!

Az ország azért van, hogy ha már van legyen! Ilyen harmadosztályú, pancser falakat – nem emlékszik már milyen országokban csináltak -, de ő egy ötven méter magas betonfallal veszi körbe az egész birodalmat.

Aztán a népnek joga lesz, sok-sok joga! Megduplázza a munkaidőt és lenegyedeli a béreket. Sokáig gondolkodott, mi kell ahhoz, hogy egy uralkodót egyáltalán számon tartson a… nép, a dicsőítésről nem is beszélve. Ha teletömi őket, mondjuk naponta annyit esznek, amennyit a macskája, elszemtelenednek és soha nem jut eszükbe, hogy első Komkomkomku a legdicsőbb koronás fő, aki valaha uralkodott.

Már mindent jól kifundált, tulajdonképpen zsenge kamaszkora óta erre készült. Nem szolgálni, nem uralkodni, hanem a koronások alapjogára, rettenetesen elnyomni! Itt belesikított a velejébe a fájdalom, egy nagyon aprócska elemet kifelejtett. Mi lesz, ha gyereke születik? Nem szándékozik sem a Kumkumkum nevet továbbadni, sem az uralkodásról leszokni. A papa jelenlegi előzékeny, rá tekintettel lévő, pillanatnyi fekvő testhelyzetében sem szeretne múltidézettel, lélegzetet veszetten feküdni.

Ezért most rögtön, az időrabló és unalmas papakísérő után, na meg a számára egyértelműen gyógyerejű fejkoronázást követően, berendeli az összes igazi tudóst, mert ennél égetőbb amit megoldandó probléma nem is létezik!

Gyerekkorában tanult latinul, egészen régen valahol, valaki azt mondta, hogy “navigare necesse est”. Jó mondás, de elavult.  Uralkodni, necesse est! Ennek állandósítására kell beinjekciózni a lusta agyakat. Uralkodni mindhalálig minden kezdő képes, de ki kell védeni az uralkodás bármikor történő elvesztését, és ezt a faterféle állapotváltozást.

Utódok vagy ne legyenek, vagy ha igen, akkor eleve az apró termetű hangyaszintűnek sem tekintett, nép nevű csicska társaság szintjén nevelődjenek. Hatalmas oldalba rúgásért, mert így elkerülik, hogy a papa, azaz ő – elképesztő, hogy majd így fogják hívni, nem is engedi nekik, csak a felség szót és koszosan járatja őket, enni sem ad nekik – ne a futóvad íjászversenyén, ahol egyedüli indulóként mindig győz, főszerepeltesse őket.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/