Marthi Anna : Úgy

írnék részletekr?l még,

ahol rejtve vagy. Tekintet

labirintusán villám-hullámokat

keresek, mérges tengerre

szúrt fény, sötétben bóklászom,

puhán huppanok a mélyben,

de felszisszenek, ha kivájja

formátlan szívem, úgy fáj

ezer folyosó mögöttiséged,

ahol zárt ajtók elöl, mögötte

ül, egy energia, egészen

röntgen, félig simogató,

roppant fél?s, bátorságot

sugárzó, mindent elsöpr?

t?z, gyilkos, ártatlan, vad,

türelmes, kiharapja szívem,

pillantásod.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:36 :: Adminguru
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak