Vihar a diploma körül

Felszólították az orvosokat, hogy ők kérjék rendelőjük átadását az állami egészségügynek. *

 

  

 

 

Gyerekkori kedves barátom édesapja, Ármin bácsi Váradon volt szemorvos.

      Orvosi diplomáját Padovában szerezte a két világháború között. Néhány évig körorvosként dolgozott egy hajdúsági kis faluban, majd Budapesten nyert szemész szakképesítést. Magánrendelőt nyitott a Szent László templom közelében, a belvárosban.

      Hamar kialakult a praxis és barátságos modorával gyorsan belopta magát a betegei szívébe.

      A háború utolsó évei súlyos megpróbáltatások elé állították többi honfitársával együtt a fiatal doktort is. Utána a viszonyok látszólagos rendezésével egy időre a régi kerékvágásba tértek vissza a dolgok.

      A csütörtöki kártya-partik is rendszeressé váltak, amikor a barátok körbeülték a régi asztalt. Még ma is emlékszem gépi perzsaszőnyeggel letakart asztalra…

      Derűre azonban nem sokáig volt lehetőség. A „választásokon” a szovjet fegyverek védelmében a kommunisták győznek — elűzték a királyt, államosították a gyárakat, kereskedelmet, kis- és nagyipart. Az orvosi rendelőket is államosították, de nem csak úgy egyszerűen, hanem hihetetlenül álságos módon. Felszólították az orvosokat, hogy ők kérjék rendelőjük átadását az állami egészségügynek. Ugyanígy a patikákkal is ezt tették.

      — Ezek elveszik a diplomámat! — kesergett Ármin bácsi.

      A diplomáját ugyan nem vették el, de a rendelőjét bezáratták, és őt kinevezték az állami rendelőintézet — poliklinika — szemészorvosának.

      Közben megkérdőjelezték az orvosi diploma érvényességét, mondván, hogy a Padovai Egyetemen végzettek tanulmányait nem fogadhatják el Romániában. Hogy miért? Másképpen oktatják az orvostudományt, mint itt. Más tantárgyakat oktatnak, és a színvonal mértéke sem elegendő. Horribile dictu!*

      — Mondom, hogy ezek elveszik a diplomámat! — ismételgette elkeseredve.

      Kérvény kérvényt követett: a tartományi főorvoshoz, az egészségügyi miniszternek, pártszerveknek, vöröskeresztnek, meg még ki tudja kinek.

      Mivel szakorvosokból, és különösen szemészekből hiány volt országszerte, tovább is foglalkoztatták a rendelőintézetben.

      Hosszas huzavona után végül megjött a minisztériumból a jóváhagyás, hogy érvényes a diplomája, a szakképesítése és folytathatja rendelőintézeti munkáját.

      Ugyanazon a héten érkezett meg egy frissen szakvizsgázott fiatal orvos is — miniszteri kinevezéssel — a szemészetre. Jelentkezett az új kolléga, és meglepődve köszöntötte a rendelőben már ott levő Ármin bácsit.

Miután kölcsönösen bemutatkoztak és tisztázták, ki kicsoda, átmentek az igazgatóhoz megkérdezni, most mi legyen: érvényes kinevezéssel egy rendelőben, egy állásban ketten?

      — Akkor mi most mit csináljunk?

      — Sakkozzanak! — volt a lakonikus válasz.

      A folyosón értetlenül néztek egymásra, majd Ármin bácsi egyet legyintett, s visszaindult a rendelőbe. Az új kolléga követte. Akkor aztán ügyesen beosztották egymás között a munkát: délelőtt, délután — váltva. Az igazgatónak sem lett ellene kifogása, sőt adott melléjük még egy asszisztenst, s így mindkét műszaknak lett segítsége. Igaz, a műszerek csak egyre valók voltak, de ez volt a legkisebb gondjuk. Az asszisztensek rendben tartották és átadták a váltáskor.

      Így dolgoztak évekig jó egyetértésben, egészen Ármin bácsi nyugdíjaztatásáig.

      — Most már tényleg elveszik ezek a diplomámat! — mondta a búcsúztató alkalmával.

      Nem lett igaza most sem, mert a frissen szervezett fizetéses poliklinikán* kapott heti kétszer két óra rendelési időt.

 

-.-

* Horribile dictu (lat.) — szörnyű kimondani

Poliklinika — rendelőintézet

 

-.-

 

Lexikoni bejegyzés a Padovai Egyetemről (Universitá Degli Studi di Padova): alapíttatott 1222-ben. 2180 tanára és 62 781 hallgatója van. A karokon: jogi, politika-tudományi, irodalomtudományi, statisztikai, pedagógiai, orvosi, pszichiátriai, állatorvosi, gyógyszerészeti, mérnöki, agrár-, matematikai, fizikai és természettudományi képzés folyik.

 

 

24látogató,2mai

Szerző dr Bige Szabolcs- 638 írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.

18 Komment

  1. Szabolcs!
    Mondhatnám azt is, hogy kisért a mult de ez nem igaz. Mind a mai napig érvényes az a mondás.hogy “jó az öreg a házban”.És főleg a tudása mert gondolom az öreg doktor úr tudása még ma is jóval nagyobb mint a fiatal kollegáké. Nem hiába vették vissza mint nyugdíjast.
    Aztán meg eszembe jut egy másik dolog. Még az átkosból. Amikor az “elvtársnő és a nagy konduktor” kint jártak a Texaco cégnél az elvtársnő fitogtatni próbálta tudását. Pechére nem volt éppem kéznél senki szaktanácsadó és csúnyán bukott. Még évekig ezen röhögött a szabad világ

Hagyj üzenetet