Tiszai P Imre : A múlt temet

Nyomtatás

Hiába, hogy a sík dombokra futott,

hiába az eldobott rég múlt idő,

valami még visszatart, elsuttogott

félszavak sejlenek fel és nincs erő

letépni magamról mi még fogva tart,

mert egyedül küzdök a fantomokkal

mint csavargó, ki már lélekben meghalt,

s csak mantrát ismétel néma hangokkal,

imáit, rég eldobott istenéhez,

hogy oldja a fonódó köteleket,

vagy végre fojtsa meg vele, mert minek

az élet, ha pokoli tüzek égnek?

         Halkan szólok, kérlek, nyújtsd felém kezed,

         segíts most lépni, mert a múlt eltemet.