Lelke fehér Lótuszvirágként kinyílt,
a gonoszt még nem ismeri tudata,
környezetében mindenkit felvidít,
ártatlan minden apró mozdulata.
Csodálkozik a feln?tt embereken,
miért nem látnak úgy, és azt, amit ?,
miért néznek mindig csukott szemekkel,
miért érzik úgy, hogy rohan az id??
Most álmodik a mesék világáról,
éli az élet minden pillanatát,
nem gondolkodik a ma holnapjáról,
óvja, védi, létének tisztaságát.
Gyermekként a lelkével még együtt élt,
nem tudott gy?lölni, semmit?l sem félt.