Szendrői Csaba : Krumpli

Krumpli vagyok, meta-klumpa.
Csoszog bennem az isten tudja. 
Ki nincsen.
Tegnap gy?ztek meg.
Valami lélekfizikus a priccsen, 
én fröccsöt ittam,
? kett?t. 

Az öccse is ott volt, a játékgépnél. 
Matematikus pap,
tömte marokra a százasokat.
Engem is beleszórt majdnem,
még szerencse, hogy nem vagyok.
Mármint százas. A létezés fáraszt el. 
Meg a bánat terápia. 
A villamoson a mentálhigiénia. 
Meg a mentollal pótolt frissesség. 
Az ?serd? parfüm. 
Aranylánc-hegység.

Konkrétan hamu vagyok
kalapkarimán. A bels? tangóm 
közben szipkával szívott drága cigaretta.
Tolt asztal alá a kétség, s a cip?,
mit elvett, na azt is 
nyiltan hordja. Most is.

 

Léptem nyakig ér? pocsolyában
hazafelé. Szegtem nyakam, szárnyam.
Id?nként fuldokoltam szájban,
rúzzsal átitatott máglyarakáson,
roppant karmolás medrek és
térkövek fugaerezetében, 
sodródtam a bizonyos 
bizonytalanság befolyásolhatatlan
lefolyásában. 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...