Bányai Tamás : Hálapénz

Furcsállottam. Ha nem áll fenn közvetlen veszély, ha szó sincs sürgűsségi esetről, akkor mitől olyan nagy baj, ha egy vagy két héttel később…

Nem érted?

Nem.

Akkor figyelj rám! Két hete még megérte volna, mert ha akkor végzik el, még egy kis pénzmaghoz is jutok. De jött ez az új hálapénz rendelet, amitől minden a feje tetejére állt.*

 

 

 

Barátom panaszkodik: hallod-e, velem aztán jól kibabráltak. Vakbélműtétem lesz, és amilyen az én mázlim, rajtam kívül senkinek sem volt sietős a műtét, amire majd csak a jövő héten kerítenek sort.

            Furcsállottam. Ha nem áll fenn közvetlen veszély, ha szó sincs sürgősségi esetről, akkor mitől olyan nagy baj, ha egy vagy két héttel később…

            — Nem érted?

            — Nem.

            — Akkor figyelj rám! Két hete még megérte volna, mert ha akkor végzik el, még egy kis pénzmaghoz is jutok. De jött ez az új hálapénz rendelet, amitől minden a feje tetejére állt. Úgy volt, hogy a doki előre fizet nekem az operációért, s noha feltehetőleg most is megvajazna, én ezek után nem merek egy fillért sem elfogadni tőle. Előre semmi esetre sem. Hogyne, még csak az hiányozna, hogy megbüntessenek. Az, amit egy vakbélműtétért kapnék, még a bírságot sem fedezné. Most meg már nem lehet lemondani, ha vállaltam, nem csinálhatok kacsaseggét a számból. Fel kell feküdjek a műtőasztalra, aztán lesz, ami lesz. Állítólag el fognak altatni, de félő, mire felébredek a kórházi ágyon, a sebésznek hűlt helye lesz. Arról meg álmodni sem merek, hogy ott hagyja majd a lóvét az ágyam szélén. Utólag már mi a francnak.

            Értetlenül nézhettem rá, így aztán folytatta magyarázatát:

            — Tudod, eddig úgy volt, hogy a dokik előre fizettek, természetesen az orvosi beavatkozásnak megfelelő összeget. Azt hiszem ez érthető. Mégis csak én viszem vásárra a bőrömet, s egyáltalán nem mindegy, hogy vakbélműtétet hajtanak végre rajtam vagy — mondjuk — májátültetést. Nagyobb kockázat, nagyobb hálapénz. Így van ez rendjén. És most mi van? Az új törvény vagy rendelet, vagy mifene értelmében hálapénz adható és elfogadható, ha az illetékes egészségügyi intézmény is hozzájárul. Márpedig miért ne járulna hozzá? Nagy a munkanélküliség, ők is örülnek, ha valaki munkát ad nekik. Szóval a felettesek engedélyezik, de csak és kizárólag az elvégzett munkát követően. Ez viszont számtalan visszaélés melegágya lehet. Gondolj csak bele. Fizetés nélkül könnyen ígérhet bármit az orvos, tüdőműtétet például, aztán nagy sietve elvégez egy kisebb operációt, majd eltűnik. Mire felépülnék és mehetnék utána, már el is hagyta az országot. Ilyen körülmények között már nem is érdemes betegnek lenni.

            Kénytelen voltam felvilágosítani barátomat, hogy az, amit elmesélt, pont fordítva működik. Nem a beteg kapja a pénzt, hanem ő adja azt az orvosnak.

            Teljesen fel volt háborodva.

            — Még hogy én fizessek! Én, akit kaszabolnak, vágnak, szabnak, összevarrnak, akinek fájdalmat okoznak, még én fizessek? Neked elment az eszed! Ha igaz, amit mondasz, akkor legyek beteg, amikor tükör nélkül látom a hátam közepét.

Legutóbb szerkesztette - Bányai Tamás