Tiszai P Imre : a szót keresem

Nyomtatás

a szót keresem, amit még nem mondtam ki,

mert csak érzem, de talán nem is létezik,

csak szívünkben dobban fel és lelkünk érzi,

érintésed talán, mely bőrömön izzik,

ajkad kérő íze, csókod titka számon,

könnyes mosolyod, aggódó tekinteted,

egymásra ébredésünk hűvös hajnalon

és minden, mit a pillanat nekünk teremt

(bántó nélküled az éjszaka magány-csendje,

 fájón hiányzik rám fonódó forró tested)