Havas Éva : Szívemhez simul…

Halkuló napfény
simítja a tájat,
sikló gondolatok
a semmibe vágynak.
Alkony tapogatja
a délután falát,
majd ráborul lassan,
akár egy nagykabát.

Elhalványul minden,
úrrá lesz a nemlét,
árnyba burkolózva
igazgatja csendjét
elégedett szívvel
a nagyvilág, s érzem:
?sz felé kacsingat
t?zfénnyel szemében

– melyet most lehúny –

s az éj szótlanul
szívemhez simul…

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))