Podámer József : Csak téged néztelek

 

Ketten egyszerre értünk a padhoz,

s árnyadból kivettem karcsú termeted.

Leültünk, testem megremegett,

és én csak téged néztelek.

 

Szél fújt, fák susogtak felettünk,

s mi összeértünk, mint fán a levelek,    

és én csak téged néztelek.

 

Forró volt az ölelésed a h?vös éjszakában,

csendben szóltál:  SZERETLEK!

Arcom megsimogattad,

és én csak téged néztelek.

 

Legutóbb szerkesztette - Podámer József