(A vers elkészülte után felötlött bennem az Auschwitz cím is; de az már egy egészen más vers lenne. Majd valaki más egyszer azt is megírja, á la Pierre Ménard.) Szenteltessék meg! Jöjjön el! Legyen meg! Égjen el! – – [… Tovább]
Lávafolyó partján álltam. Valaki, t?zb?l, kardjával a sodrás irányába mutatott és mosolygott. És gyönyör? volt. Így tudtam meg mindent. Azóta elégett mindenem. És most is ég, akadálytalan, örökkön-örökké. Úgy van. 2011. dec.
Az én kedvesem távol van. Napok fénye sz? hálót körénk, csillámló örömökkel terhes teret. Szabadságra nyílik meg a mély, kitárul látványa jólkerekített kötelékeiben, világ áll már el?tte, önnön alapjából szöv?dött er?, hatalma leplébe oldódó fuvallat, Lélek, világ. Végtelenre nyílt tündökl? [… Tovább]
Megragadtál, áldott Tigris, engem,szétmarcangolsz, nem eresztesz el.Hatalmad öléb?l igézlek védtelen: metszd el, irtsd ki azt a gyökeret,hasítsd fel legvégs? csomóját,a legkeményebb burkon áthatolj – zúzd össze minden csontomat,oldd magába azt a Lényeget,belülr?l izzon át a védhetetlen -, dermedten tekintetemben az [… Tovább]
Hiszek benned,Isten egyszülött fiában,ki az Atyától születtélaz id?k kezdete el?tt.Isten vagy az Istent?l,világosság a világosságtól,valóságos Isten a valóságos Istent?l,születtél teremtetlen,egylényeg? vagy az Atyával,és minden általad lett.Alászálltál a mennyekb?lb?nbeesésre és megváltásra,testté lettél a Lélek által az Anyától,vágy hozott, szerelem hordott, szilánkjaidra [… Tovább]
R?tell.Égre pár szavat,r?tesbarna, hord a Holdeper-éle fel.Zárt rév tere – Péter kel.Éltét léte váddá veré – vasszív rémes lovát evé – kerek éve távol sem ér,vissza vére váddá vetél – tét lélekre tép eret –vért ráz, lefelé reped –lohad, rohan: [… Tovább]
Megtalálom, megtalál. Hiszen mindig itt voltvéres tavaszra szögelve,örökké feloldott elmúlásra,id?tlen feltámadásraátütni akadálytalan ékeivel. Az egész világ,a fátyol mögötti láthatatlannincs sehol,nem rejt?zik, nem vonz, nem fáj –semmi különös, ez itt az egész,a felszín fodrai. Tükrök közt az a mélység, [… Tovább]
Így szól az Ég az én egemhez: Emelkedj gyökerek zsámolyává, Alap, fordulj át, pokloké az égben! Ez a fa az égig ér? Akkor a poklokig is száll le veled, három nap alatt emelted bár, romokból. Széttörsz és kiszakadsz [… Tovább]
Kezdetben a halál mélyül fel.Felmagasul menedék köve, alapja,menekvés ölén a tér, a magvet?,lombos ár fut pallóin az égnek,erd?t nyit a híd, kitárt felejtés… Teremtés tere. Már elfordul, pillérek, láncok,tárul, pörög az itt-be, most-ba mozdulatlanul,búgócsiga intenzív nyugalma. Csend?Hisz ez mind ilyen – [… Tovább]
mint sínpár: kerékbetört, azok a magányok, az a szempármint tenger: determinálva, amerre ellátmint gátak áradatává olvadt akarat: tagolatlanulósodrás mélye-távola örvényli szétaz hasít vág különít ela kést az ölttudatot tárgya: önmaga – az idegen a más az Istenmélyen-távolon át: mélyt?l-távoltól tartva-tiporva [… Tovább]
