Babják Krisztián : Ami marad

Kezdetben a halál mélyül fel.
Felmagasul menedék köve, alapja,
menekvés ölén a tér, a magvet?,
lombos ár fut pallóin az égnek,
erd?t nyit a híd, kitárt felejtés…
 
Teremtés tere. Már elfordul, pillérek, láncok,
tárul, pörög az itt-be, most-ba mozdulatlanul,
búgócsiga intenzív nyugalma. Csend?
Hisz ez mind ilyen – tavasz-zsongás, élet,
mindennapok, kín, a vég. Szerelem.
Prózai pohár az asztalon, ég a folyosón a villany.
 
Ez mind.
Lefelé, a mélybe vész a templom.
Fátyol, bogár szemedben, v?legény, apa, Úr.
Önmagad.
 
Kezdetben a halál.
Aztán te.
Aztán én.
Legvégül a halál.
El?tte: ami vagy.
Csak el?tte.
 
 
2009. aug.

Legutóbb szerkesztette - Babják Krisztián
Szerző Babják Krisztián 30 Írás
Bátonyterenyén élek, az ELTÉ-n vagyok filozófia szakos, bár kissé túlkorosként (31 év); ez mindenesetre a biológiai korom, a valódi legalább 10 évvel fiatalabb, ha egyáltalán értelmes a korra vonatkozó kérdés :) - Kedves szerzőnk, az Email címed érvénytelen!! -