Babják Krisztián : Végzet

mint sínpár: kerékbetört, azok a magányok, az a szempár
mint tenger: determinálva, amerre ellát
mint gátak áradatává olvadt akarat: tagolatlanuló
sodrás mélye-távola örvényli szét
az hasít vág különít el
a kést az ölt
tudatot tárgya: önmaga – az idegen a más az Isten
mélyen-távolon át: mélyt?l-távoltól tartva-tiporva össze

 

már csöppül hányódik horizonttalan megragadottság iszonyatában
már mély szárnyak fojtó árnya nyílik tör ki csap fel
már csak az ölelés fent lent metsz ragad visz zúdul
az áradat magasába – látni még – egy pillanat élessége –

 

de széthull vízpermet vasabroncs zuhog még törve szavakba
hull cseppé – permet – pára – semmi – ég –

 

Már fémbe dermedt t?z. Ormok szárazsága. Zokogás.
Omlik alá. Reng a sík szabott tengelyében,
dobog, zakatol, robog, döng, tör.
Úgy lesz.

 

2009. máj.

……………………………………………………………….

Kedves Krisztián! A nyelvezet megformálása mindig a szándékolt hatás függvénye. Dönt? jelent?ség?, hogy a szerz?nek mennyire sikerül közvetíteni az olvasó felé azt, amit üzenni szeretne. Nos, neked ezennel nem sikerült.

Legutóbb szerkesztette - Babják Krisztián
Szerző Babják Krisztián 30 Írás
Bátonyterenyén élek, az ELTÉ-n vagyok filozófia szakos, bár kissé túlkorosként (31 év); ez mindenesetre a biológiai korom, a valódi legalább 10 évvel fiatalabb, ha egyáltalán értelmes a korra vonatkozó kérdés :) - Kedves szerzőnk, az Email címed érvénytelen!! -