Fűzfa alatt üldögéltünk,
Ragyogott a víz előttünk,
Amint a nap múló fénye
Aranyperjét szórt testére.
Bóbiskoltak már a bokrok,
Fészek alján a porontyok,
A vén folyó csacsogása
Álmot hozott pillájukra.
Réten át sötét lepelbe’
Jődögélt felénk az este,
Csend lopakodott utána,
Uszályába kapaszkodva.
Minden aludt: fű, fa, madár
A tücsök is elnémult már,
Csak a Hold vigyázta ébren,
Mint suhan az Olt az éjben.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.28. @ 08:49 :: M.Simon Katalin
