Maretics Erika : Az öreg hölgy

 

Nem emlékszem, miért is álltam meg ott,

hirtelen olyan furcsa érzés tört rám,

hogy lassítanom kellett az iramot ,

körül is néztem, valaki szólt talán?

 

Aztán megláttam, a hirdet? alatt.

Öreg hölgy magában az utcasarkon,

csak szódásüveg-szemüvege csillant,

míg a hajnali városi forgalom

vakon, s közönyösen rohant mellette,

és a tömeg, mintha átlátszó lenne,

észre sem veszi, csupán kikerüli.

 

Kartontábla fedi ölét:

Kérem adjanak némi pénzt,

holnap kórházba kell mennem.

de ma még semmit sem ettem.

 

A földre dobva hanyagul hever még,

egy szerveir?l készített röntgenkép,

a kitárulkozás tán szégyentelen,

és a szánalom nem a természetem.

torok köszörülve most mégis megyek,

és vajasdobozába húszast ejtek.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.