Marthi Anna : Fanyarul

Mottó: lenyúl, felnyúl

fanyúl

 

Ki kell írni, ma tökéletlenebb, bár a nyúl nyúlként tökéletes,

futóversenyre alkalmas, de ki szeretne félni, ugyan, miért

fémjelzi vajon épp ez az állat a világ felé, hogy elmebaj az,

ha sok mindent tennék a szerelemért, de visszariaszt: mások

szebbek, bátrabbak, mitől lennének akkor félszegek, ha ők

nem a nyúl harcával ékesek, és bődülhetnek kedvükre oroszlán

módra, ha orrukat esteleg megpöckölöm, utánam iramodnának?

Vagy legyintenének, kis állat vagyok, barátságosabban tolnának

el, és az összes bátorságom, szerintük csak nevetést érdemel.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1331 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak