Kováts Péter : Borosgazda mondókája

Bor…szép lányok… Barátok.. meddig???

 

Üresen kong a donga,
hordómból a bor
lassacskán elfogyott.
A sok barátnak hirtelen
máshol akadt dolga,
engem szép sorba
oly csúful mind elhagyott.

Hogy aztán lapos lett a buksza,
benne csak az adósság ideje perceg,
a sok szép lánynak, milyen furcsa
már nem vagyok szép sz?ke herceg.

Terem majd nap érlelte bor,
s a hordóban nektárrá forr,
s mert nem silány l?re
a buksza is megdagad t?le.

Ám visszaszivárgó szivacsbarátok
fillérre éhes pillanatlányok
ajtóm elött most már hiába álltok.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 70 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.