kisslaki : KESE KÜSH KANI AKASZTÁSA

A.D. 1266 FEJÉRUDVARHÁZA
Hit. források alapján, csak helység és személynevet változtattam

        A disznó egykedvűen ült a saroglyán. Ő befejezte a világgal. Sose látja viszont göndörszőrű szerelmét, aki olyan szép süldő volt, hogy disznószem még nem látott olyat a somogyi mangalicacsordákban. Mikor most tavasszal, a bimbózó szerelmük virággá érett, követni akarták a természet szavát, na, akkor tört gerincbe a kani élete.

        A poroszlók közben csak tették a dolgukat. A lábait egyenként a rácshoz kötötték, mielőtt kiszánkáztatták volna a várból a piactérre. A tömlöcben, ahol a rabság keserű moslékján tengődött, jókor kakaskelés idején, levették a csülkeiről a húszfontos golyóbist. A templom előtt alig világosodott, de már zsibongott az összegyűlt népség, katonaság az ingyen látványosságra. Néhány anya magasra emelte a kisbabáját; jól nézzék meg a vérpadot, hová jut az, aki rosszalkodik, s nem fogad szót a szüleinek. A várandósok még vártak evvel. Az izgatott gyerekek meg a hóhért lesték a vesztőhelyen, ahol a mester éppen a bajszát törölte a kupa bor után. A betanított pribékjeit csak aztán engedte ki a ketrecből. A páter sajnálta a négylábú Kese Küsh-Lakhyt — a periraton, s a tárgyaláson az állat a gazdája nevén szerepel -, s kíváncsi volt, mi vitte a bűnre? Megnyugtatta, ha szánja, ami történt, majd megtisztult lélekkel röföghet a mennyei makkosban.

        A rémülettől holtvált sertés, nem is hallotta a lelkész szavát, mert bambára dermesztette a hóhér látványa. Ahelyett, hogy mondja az előirt háromszoros meaculpát, csak szomorúan röfögött. Ezt a viselkedést a bírák hányaveti és arrogáns gesztusnak vélték, ezért a delikvens elvesztette még a maradék jóindulatukat is. Az ítélőmester utoljára latinul lelkére beszélt a disznónak, majd magyarul is elismételte. Aztán újra a páter szólt hozzá pár vigasztaló szót, hiszen mély humanista volt, s időnként maga is írogatott a Gesta Hungarorumba együgyű fabulákat. Hiába volt, mert a disznó mindebből egy kukkot sem értett. Szőke szempilláit verdesve értetlenül tekingetett szét a zajongó tömegen. Rettegett, s nem értette a szokatlannak nyüzsgést. A pap szavait komor, fenyegető dobpergés követte, majd a feketetalléros bíró kihirdette az ítéletet.

Kese Küsh-Lakhy disznaja, fondorlatos, különös kegyetlenkedéssel elkövetett gyilkosság miatt, Béla urunk uralkodásának harmincegyedik évében, kötél általi halálra ítéltetik.

        — Ez hülye — gondolta a disznó.         — Mi az, hogy különös kegyetlenség? Hiszen még a főbíró is csak azt tette volna, amit minden tisztességes kan. Felforr a disznó vére, már ha csak rágondol. Azon a reggelen a kani a tavasz parancsára, éppen elkezdte szerelmét igazándiból udvarolni, mikor a marha kanász hozzávágta a fokosát. Csak azért, mer´a gazdája nem fizetett hágási pénzt.

        — Mér´? A szerelem az már semmi? — folytak a disznó szeméből a düh szülte könnyek. — Hát persze, hogy felhasítottam a hasát, s ha már így esett, meg is taposgattam kicsinység — mosolyodott el magában.

        Aztán, lemondóan legyintett a szerelem mártírja, s kedvesére gondolt, mikor kilökték alóla a hágcsót.

        Egy pillanatra érezte a tokáját rántó kötelet, s szemében belevillant egy fehérfénnyel izzó villám. Még rugdosta párszor az üres levegőt, majd egy utolsó rándulással a mennyekbe visította immáron tiszta lelkét.

        A tömeg várt még, hogy olcsón kimérik a disznó húsát. Nem tudták, hogy felesleges, mert a törvény tiltja a halálra ítélt bűnöző fogyasztását.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:44 :: kisslaki
Szerző kisslaki 252 Írás
Majd ötven éve élek Németországban. Véletlenül. Alapítástól itt vagyok. Jó, hogy jó társaságba kerültem.Tisztelettel, Kiss lászló kisslaci@t-online.de