Végh Szimonetta : Egy csendes nyár végén

Egy csendes nyár végén,
Belém költözött a tél.
Könnyeim megfagytak,
És más nem maradt,
Csak néhány, b?römet,
Lassan elereszt? jégdarab.

Egy csendes nyár végén,
Meghalt bennem a szép.
A színek megfakultak,
És más nem maradt,
Csak néhány szürke,
Arcok nélküli emléklap.

Egy csendes nyár végén,
Átsuhant rajtam a szél.
Elragadta vágyamat,
És más nem maradt,
Csak néhány szóval,
Méreggel teli gondolat.

Egy csendes nyár végén,
Elmentél oly könnyedén.
A fények kialudtak,
És más nem maradt,
Csak néhány borús,
Tél-fehérbe öltözött nap.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/