Kováts Péter : Majd ha….

Nehéz elengedni akit igazán szeretünk,
és a remény az hal meg utoljára….

  

Majd ha örvényl?

élet forgószelek,

Mint törékeny pillangót

a magasba rántanak

s szárnyadról a szivárványport

lemossa az id?,

S te zuhansz halálraváltan

S egyetlen, villanásnyi ösztönödben

Segítségért értem kiálltassz

                                               Megtalálsz biztosan.

 

Majd ha a most áhított

'egyedüllét'

Hálót fon köréd,

s szorít kegyetlenül,

Torkod fojtogatja,

s könnyet lop szemedbe.

S a most el?ttem a

'sorban álló daliák' közül

már egyre sem számíthatsz,

Még sietve suttogod majd tán a nevem,

                                               Megtalálsz kedvesem

 

Majd ha álmaidba burkolódzva,

A kitárult mesevilág 'aranymadarai'

Hamis dalt csicseregnek feléd,

S az ezüst rét gyémántfái,

Rubinalmáktól roskadozva

Csábosan intenek és hívnak

S te rádöbbenve hideg,

 dermedt világukra

gazdagságukat megveted,

S ámuló gyönyör? szemed,

Mégis rám csodálkozik,

meleg fényre várva

                                               Megtalálsz, úgy hiszem.

 

És nem kell magyarázat, hogy miért.

Nem kell, hogy miért csak most.

A szárnyadra visszavarázsolom

a szivárványport,

magányodból kimentelek,

álmaidba valódi madárdalt viszek,

Szerelmem erejével felemellek,

Fel a magasba, vigyázva,

ne szédülj el.

S csak addig maradok veled,

míg akarod,

míg újra önmagad leszel.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:43 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.