Egy ember kiugrott a lakótelepi kilencedik emeleti lakásának ablakából. A rend?rség nem talált okot az öngyilkosságra az ember egyedül volt. Általában Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve élenjár a világ országainak sorában.
Még megült az ablakpárkányon csendesen,
mint riadt, fázósan diderg? kis rigó,
puhán és egyszer?en.
A miért-eknek már a végére jutott,
s lemondtak róla mind az angyalok.
Az összes telefonszám is elfogyott,
s nem csábították vissza már a démonok.
Még visszanézett, búcsúvillanással,
s némán peregve, forogva a mélybe hullt,
egy utolsó felszakadó sóhajtással.
T?led, T?lem, T?letek kérdezem,
Ön-gyilkos lett-e, s e kérdésen
kitartóan elmereng a lelkünket
alattomos féregként maró lelkiismeret.
Mert mondjuk együtt érz? közömbösen,
Neki, Nekem, Nektek, – mindannyian:
Túléled majd csak tarts ki er?sen.
S mint kígyó siklunk is tova,
mert megriaszt hittelen nyomora.
És nem mondunk befejezetlen mondatokat.
Nem hagyunk nyitva segít? talánokat.
Ki tehetné nem ad ajándék perceket,
riadva nézzük a kiürült lelkeket.
?döntött így! Próbálod menteni,
Magad, Magam, Magunk.
De valahol mélyen megül az érzés,
vajon mind ártatlanok vagyunk?
S, hogy miért mondom el mindezt
Neked, Nekem, Nekünk?
Mert e kifakult világban megtörténhet,
Veled, Velem, Velünk,
hogy ülünk az ablakpárkányon csendesen,
mint riadt, fázósan diderg? kis rigó,
puhán és egyszer?en.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:43 :: Adminguru
