Hallani vélem az alvók szuszogását,
szememben tömbházak, mohás sziluettek.
Pont olyan az este, mint egy elny?tt kabát,
minden álom herélt, zseb üresre metszett.
Nincs torpanni hely, bántani nincs tekintet,
a város most fekete és fojtó-sárga.
Nincs isten felmosni a tócsatükröket,
tiszta-fehér inget adni a halálra.
