Fotó: Fotóház – G@’Bor
Jaj, most meg túl nagy már a csend, egészen beborítja
ezt a máskülönben csacsogásra ítélt napot. Kifeszül
a hóhéridő előtt, a színe mély, komolyvörös. Ez valami
évre szabott novemberiség. Több, mint különös.
A népek nem fecsegnek már az úton, a lányok szépek nagykabátban is.
Komolyabbnak tűnnek most a srácok, elfeledtem rég a nyár virágait.
Didergő madarak röptük feladva billegnek az ágon,
talán az Isten sem tartja őket számon, de a hídnál óvatosan
csókot vált két időaszalta kéz – Ebbe a gyászruhába öltözött
halhatatlan csendben aggkorúakat ölelni készül már az ég.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.14. @ 19:41 :: Kőmüves Klára
