Szendrői Csaba : egyetlen

nem szeretnék már 
több ajtón kisétálni.
egy helyre vágyom,
ahol örökké lenni:
szeretve, g?g nélkül,
semmi játszma.
nem
elbizonytalanodva
a sok elszart látomásba.
araszolni benne,
kéz a kézben;
ha te sem, én sem!
mindig tudni, 
hogy holnap is lesz,
s majd ha a falak véget érnek,
egy sarokban egymásnak d?lni,
nézve a végigjárt hatalmas utat:

a fasort, a kertet, 
a tavat, a kutat,

ránézni ? rá, hogy ? is látja.
megölel s míg zuhanunk biztosít:

– sosem volt biztos csak mi ketten.
hisz a szív a hold,
csak az agy vonyít(.)

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...