Maretics Erika : Tudom

Tudom, nem lehet.

Mégis nap, mint nap

mire vágyom,

nyugodni nem hagy.

Te másé vagy.

 

Vastag acél a kötelék

mely egy másik

asszonyhoz f?z:

 a valóság.

 Csúfosan kacagva

 bel?lem gúnyt ?z.

 

 Mondd, mit tehetek,

hogy akard nagyon

az érintésem?

 Reménytelen keresem

a békességem.

 

A gyámoltalan érzés,

elhalt embrióként

mérgezi

semmibe vesz?

szép szerelmem.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.22. @ 14:53 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.