Vandra Attila : Légzuhatagban II/5. Az els? munkanap (18+ !!)

Xántus Áron a “színes pokol”-nak csúfolt Colorom színezékszárítójában talál munkát. Már az es? benyomás se biztató.

Ez a rész egy olyan világba vezet, melyben az “anatomikus nyelvezet” hétköznapi. Ã?Å¡gy éreztem, az életh? bemutatás érdekében nem kerülhetem ki.

Az els? munkanap

 

Amikor bement a gyárba, rájött, hogy a valóság jócskán rájátszott els? benyomásaira. Ahogyan a mohamedánoknál a mennyeknek hét fokozata van, úgy látszik, a pokolnak is, és a kapuból ? csak az els?t látta. A gyárudvaron a tócsák barna színe, s a körülöttük terjeng? szag arról árulkodott, hogy jó néhányban anilin[1] úszkál, s elborzadva látta, hogy a halálfejes “BENZIDIN” feliratú ciszterna[2] csapján fehér szuszpenzió[2a] csöpög.  Amikor a C-részlegen jelentkezett, egy mesterhez irányították.

– A színezékszárítónak egyetlen el?nye van a szintézisrészleggel szemben; a legmérgez?bb anyagokkal nem foglalkoztok. Ám ti hordjátok át csilléken a lesz?rt színezéket, tehát kapcsolatba kerülhettek velük. Ha a foszgén szénaillatát, vagy a dimetilszulfát romlott káposztaszagát megérzed, hagyj ott csapot-papot, és menekülj, és értesítsd a vezet?séget!

A mester öt perc alatt elhadarta a szárító sajátos munkavédelmi szabályait, majd megmutatta Áronnak, hol írja alá, hogy részesült a mindennapos munkavédelmi oktatásban.

– Ez egyben a jelenléti napló is. Most gyere, bemutatlak a csoportvezet?dnek, Weidenbacher[3] Karlnak – kísérte oda egy tagbaszakadt negyvenes éveit taposó férfihoz, kinek színezékportól sötétkék arcából világított a szeme fehérje.

– Üdvözöllek azok közt, akik sohase fognak elkárhozni! – szólalt meg Karl. – Akik huzamosabb ideig itt dolgoznak, nem jutnak a pokolra. Mivel ezekre a körülményekre maga a sátán se tud rálicitálni, úgy sem éreznénk büntetésnek.[4] Én itt mindenkinek Terminátor vagyok. Téged hogyan szólítsunk?

– Áron vagyok. Xántus Áron.

– Rendben. Jobb munkahelyet nem találtál?

– Nem – felelte fagyosan.

– Aha. Mit követtél el? – érzett rá a férfi a ki nem mondott magyarázatra.

– Lopásba keveredtem.

– Ne izgulj, itt senki se néz ki emiatt. PetricÃ?Æ? is Hansi is ültek már. Nelu alkoholista, ?t havonta kirúgják, mert tökrészeg.

– Akkor miért…

– Visszaveszik, mert nincsen, aki a szárítóban dolgozna. MiticÃ?Æ? eddig a szintézisnél volt, valami rossz fát tett a t?zre, kirúgás helyett ide helyezték. Megy ? majd magától, két-három napot se adok rá. Nálunk a csoportban van egy szabály, házinyúlra nem lövünk! Ez betyárbecsület kérdése, és azt jelenti, hogy egyrészt egymás feleségét-barátn?jét nem dugjuk, f?leg munkaid? alatt nem. Ha nem bírsz magaddal, ott van Elena, olcsón méri, de jó ha tudod, én is szedtem már össze t?le kankót[5]. És vigyázz hova vonultok el, nehogy meglepjen a mester. Másrészt, ha ki akarod egészíteni a javaidat, menj más részlegre. Ha rajtakapunk, én magyarázom el neked, nehogy még egyszer megpróbáld. Ennek ellenére vigyázz a holmidra. Nemcsak mi vagyunk az üzemben.

– Ön miért van itt? – kérdezett vissza Áron. – Miért nem kapott jobb munkát?

– Megöltem egy embert. Addig vertem, míg kiment bel?le a szusz. Leültem[6]. S nem ön, hanem te. Magázd a f?nököket, ne engem! Itt mindenki tegez?dik. Világos?

– I… igen.

– Barátn?d van?

– Nincs.

– Buzi vagy? – kérdezte Terminátor olyan hangon, mintha a neve után érdekl?dött volna.

– Nem!

– Mihai az. Szóval ne lep?dj meg. De ne buzizd le, mert allergiás rá, és nem állok jót érte.

– Értem.

– Itt minden forró, a szárítószekrényekben száz-százötven fok a h?mérséklet, az alagutakban száznegyven-száznyolcvan, az ötös alagútban néha több is. Bármit csak keszty?vel ajánlatos megfogni. Elvileg maszkkal kellene dolgozni, de senki sem tudja viselni a melegben. A nedves színezék megfolyósodik, süt mint a franc. Ha egyszer megégetett, majd megtanulod. Be ne menj az alagútba, ha valaki nincs a szájánál, mert tévedésb?l rád csukhatják az ajtót. Elég nagy a zaj, ezért megtörténhet, hogy senki se hallja meg a dörömbölésed. Miel?tt bemész, le kell állítani a ventillátort. Ne felejts el kezet mosni cigizés el?tt, csak a tüzeknél bagózz, és csak munkaszünetben. Akkor dolgozol és pihensz, amikor a többiek.

– Nem cigizek. De hát a gyár területén sehol se szabad, mert robbanásveszély…

– Egy frászt! Felrobban a szárító a cigit?l ott, ahol nyílt lángot használunk? – és megtoldotta egy szaftos kifejezéssel. – Jó-jó, tudom, aláírtad… Menj Floricahoz, ? tanít be.

Amikor Terminátor bejelentette az ebédszünetet, mindenki felment az emeletre az elemózsiájáért. Áron csak egy szendvicset hozott. Azt még azel?tt lenyelte, miel?tt leért a földszintre. „Holnap több ételt kell hoznom” – döntötte el – „és több teát.” A teaügyet könnyebben megoldotta a csapból, de a gyomra korgott. Még jócskán maradt az ebédszünetb?l, fogta a magával hozott keresztrejtvényt, és kiült a szárító elé egy ládára, olyan helyre, ahol szemmel tarthatta az iroda ajtaját, ahova a többiek beültek enni. Egyszer csak nyílt az ajtó, és Terminátor lépett ki rajta. Körülnézett, meglátta Áront és odament hozzá.

– Mi az? Derogál a társaságunk?

– N… nem, de én már megettem a szendvicsemet, és gondoltam, amíg önök… izé… ti esztek, addig pihenek egy kicsit a friss leveg?n.

– Együtt dolgozunk, együtt pihenünk és eszünk. Különcködés nincs! Ha akarod, részt veszel a beszélgetésben, ha nem, hallgatsz, de ott eszel velünk! Mit csináltál itt egyébként? – kérdezte, miután Áron ellenkezés nélkül követte.

– Keresztrejtvényt…

– Entellektüel elfoglaltság. Nem ebben a világban n?ttél fel, igaz-e?

– Nem – felelte Áron szófukarul, majd benyitott az irodába, ahol a többiek az íróasztalt körülülve ettek. Tekintetével els?ként az asztalterít?t „vizsgáztatta le”, melyen látszott a friss vasalás nyoma. Egykori fehér színét színes foltok tarkították, jelezve, hogy volt alkalma találkozni a gyártás végtermékeivel. A felvágott zöldséget két nagy tálra halmozták. Középen egy tányérban apróra vágott szalonna és felszeletelt házi kenyér kínálta magát. Senkin sem volt munkaruha, csak nadrág, és az arcokról elt?nt a festékpor.

– Hansi hozta. Ugye egy szendvics nem volt elég? Ha mégis, akkor is kóstold meg! Ritka finom szalonna.

Áron el?bb szabódott, majd Hansit és Terminátort végigmérve inkább elvett egy darabot, majd még egyet…

– Köszönöm szépen! Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogok éhezni és szomjazni a melegben. Holnap jobban fel fogok készülni – magyarázkodott.

– Váljék egészségedre! Korgó gyomorral nem lehet dolgozni!

Munkaid? lejártával alig hogy elindult a gyárkapu felé, Terminátor utolérte.

– Kifáradtál, Kölyök?

– Ki! – ismerte be Áron. Még mondott volna valamit, de egy mellettük rakodó munkás elejtett egy szalicilsav[7] feliratú zsákot, mely kirepedt. A szél feléjük fújta a felszálló port. Mindketten tüsszögni kezdtek. Áron papír zsebkend?t kapott el? a zsebéb?l. Rémülten vette észre, hogy a zsebkend? piros lett.

– Ne bomolj, nem vér! Ne feledd, utoljára Piros AV-t szedtél ki. Én vizet szoktam felszívni tusolás közben, majd kifújom. Eszedbe ne jusson vattát tenni bele! Inkább az orrodba kerüljön, mint a torkodba!

– Köszönöm!

– Elfelejtettem szólni, máskor evés el?tt öblítsd ki a szádat. A festékpor nem használ a gyomrodnak. Érettségiztél?

– Igen.

– Sikertelen felvételi?

– Igen – felelte Áron sz?kszavúan.

– S összed?lt a világ… – vonta le a következtetést Terminátor, miközben a kapuhoz értek. – Hol laksz?

– A munkásszálláson.

– Én is, mehetünk együtt.

Nem faggatta tovább. Hallgattak hazáig.

– Amint látom, szomszédok vagyunk – állapította meg a férfi, amikor Áron a kulcsot a zárba helyezte. – Azzal a koszfészekkel raktak össze? Hogy bírod elviselni?

– Hááát…

 

A színezékszárítóság nem volt ördöngös mesterség, hamar beletanult. Egy-két napon belül bármit rá lehetett bízni. Persze minden mesterségnek a rutinon kívül is van csínja-bínja. Ha valamit nem talált rendben, ajánlatos volt az öreg szakik segítségét kérnie. ?k fele akkora energiabefektetéssel szabadítottak ki például egy beszorult csillekereket, h?mér? nélkül tudták, megfelel?-e a h?mérséklet és más „apróságokat.” Ám ha a munkáról volt szó, Áront bármikor, bármire meg lehetett kérni. Sztoikusan t?rte amit rámért a sors, fel sem t?nt neki, hogy kihasználják. Egyik nap megint egyedül végezte két ember munkáját. Terminátor megállt mögötte, és megkérdezte:

– Mondd, te mondtál valaha valakinek nemet életedben?

– Miért? – lep?dött meg.

– Mert nagy balfasz vagy!

A dolog ebédszünetben ismét terítékre került. Elena azonnal védelmébe vette.

– Tanúsíthatom, igen. Felajánlottam, hogy ingyen és bérmentve férfivá avatom, de nem akarta!

Felállt az asztaltól és otthagyta ?ket, hogy szabaduljon a további ugratástól. Az ajtón kívülr?l hallott még néhány irónikus megjegyzést a „Jófiúról”. Az ötös alagútból kivett egy csillét, és egyedül kezdte hordókba üríteni a megszáradt színezéket. Már távolról hallotta a közeled? mester hangját, éppen az egyik szállítómunkással ordítozott. Amint a szárítóba lépett, Áronnal is üvölteni kezdett, miért nincsenek itt a többiek, aztán fenyeget?zött, hogy mindenkinek levág egy órát, mert az ebédszünetr?l sohase jönnek vissza idejében, de bezzeg baszni és bagózni tudnak a tüzeknél, és miért nem vigyáz, amikor a tálcákról a hordóba tölt, mert a fele a földre megy és így tovább.

Áron csak állt megszeppenve, és nem mert szólalni. Akkor meg az lett a baj. Végül a mester csak belefáradt, és elment. Els?ként Terminátor, majd utána a többiek is megjelentek.

– Ez mi a faszomat akart? – fakadt ki Hansi. – Két perccel ültünk többet!

– Te meg mit fostál úgy be, Jófiú? Nem merted megmondani neki, hogy üvöltözzön azzal aki nincs itt, de ne veled? – kérdezte Nelu.

– Ki volt kelve magából. Amúgy meg mit mondhattam volna neki? – védekezett.

– Például azt, hogy az ötös alagúton kívül egyikben sincs még teljesen száraz anyag, amit kiszedjünk. Tegyük tán a hordókba nedvesen? Ha legközelebb csalánra pisál, mond meg neki, hogy miel?tt felforr az agyvize, rakja a fejét h?síteni az anyukája lába között abba a sz?rös lyukba! – válaszolta PetricÃ?Æ?.

– Te, Jófiú ezeket a szavakat még ki se tudja mondani! – vigyorgott Florica. – Mondd ki: Baszd meg!

Áron dacosan hallgatott.

– Na, ebb?l elég! Álljatok neki, amíg a mester vissza nem jön! – adta ki az ukázt Terminátor.

Aznap ismét együtt indultak hazafelé. Egy ideig csendben mentek egymás mellett.

– Miért t?röd, hogy gúnyt ?zzenek bel?led? Lovat adsz alájuk. Vágd szájon azt, aki így mer veled beszélni!

Áron dacosan hallgatott.

– Mit keresel itt, Jófiú? Téged nem erre a világra szült az anyád. Látszik a beszédeden, ruhádon, minden mozdulatodon, nem vagy lumpenproletár. Húzz el innen, amíg el nem kap az örvény, és el nem nyel. Miért nem nézel magadnak való munkát?

– Mondtam már, lopásba keveredtem. Jobb helyre nem vesznek fel büntetett el?élettel. Ráadásul a pszichiátriát is megjártam.

– Keveredtél… Ugye, akkor sem tudtál nemet mondani, mi? Akkor is szófogadó voltál… – néhány pillanatig csendben sétáltak, majd Terminátor folytatta:

– Hallgatás-beleegyezés. Még a testvéredet sem ütötted meg soha? Vagy egyke vagy?

– A húgom fogyatékos volt – hajtotta le a fejét.

Terminátor nem vette észre, hogy a fiút a kérdés er?sen felzaklatta. Egy ideig mintha emésztette volna a hallottakat, majd folytatta a vallatást:

– És mást? Akkor se, ha téged ütöttek? – nézett a fiúra.

– Kétszer ütöttem oda. Egyszer az osztálytársamat, akkor csak az igazgató elé kerültem. Másodszor egy munkatársamat. Azért már kidobtak az els? munkahelyemr?l, egy épít?anyag-raktárból. Esés közben összetört egy polcot… – tette hozzá magyarázatként.

– Hogyhogy annyira felment a cukrod? – lep?dött meg a férfi.

– Gúnyolták a húgomat és betelt a keser? pohár.[8]

– Te nem is vagy menthetetlen eset. Csak magadat nem tudod megvédeni – gondolkodott hangosan Terminátor. – És a húgod miért csak volt fogyatékos? – tért vissza a fiú el?z? mondatára.

– Meghalt. Autóbalesetben.

– Sajnálom. Nagyon szerethetted – nézett a férfi Áron arcára, melyen lefutott egy könnycsepp.

– Igen. Hálás, kedves, ragaszkodó teremtés volt.

– Furcsa ember vagy te Jófiú. Igazi jó fiú. Más meggy?löli a rendszeresen ny?g gyanánt nyakába sózott kistestvérét. Te, aki nem tudsz kiállni saját jogaidért, ölni tudnál a védelmében… – Terminátor egy kis szünetet tartott. – Mit kaptál t?le többet, mint mástól? Feltétel nélküli szeretetet? Akkor is ragaszkodott hozzád, ha te gonosz voltál vele. Nem úgy, mint más, akinek bizonyítani kellett, hogy jól tanulsz, rendes vagy, jó magaviselet?… Láttam én ilyent. A szomszédunkban is volt egy fogyatékos fiúcska. A szül?k aztán mindent az ép gyermekükt?l vártak el. Sohase lehetett elég tökéletes. Gy?lölte is a kislány az öccsét istenesen.

– Ne merd gyalázni a szüleimet! – csattant fel Áron. – Szerettek, a holdat is lehozták volna nekem, ha kérem ?ket!

– Bocsánat! – hökkent meg a váratlan hangnemt?l Terminátor. – Nem akartalak megsérteni. ?k is meghaltak ugye? Ugyanabban a balesetben. Fogyatékos húgod nem lehetett egyedül az autóban. Ezért beszélsz róluk mindig múlt id?ben. Csodálkoztam is, a szüleid miként hagyhatták, hogy ide kerülj. Hát azt nem lehetett könny? ép ésszel túlélni, az biztos.

– Akkor kerültem el?ször a pszichiátriára.

Eközben hazaértek. Terminátor még visszafordult az ajtójából:

– T?nj el innen, Kölyök, amíg nem kés?! Nem ide tartozol! Menj vissza a te világodba. Nem neked találták ki ezt az életet.

– Nem vagyok már a rendes emberek közé való. Viszlát, holnap! – zárta le Áron a beszélgetést. A férfi egy ideig nézett az ajtóra, amely mögött a fiú elt?nt, megcsóválta a fejét, majd benyitott a saját szobájába.

 

(Folytatás következik: Gyilkossal egy szobában)

 

 

[1] Mérgez?bb, mint a ciánkáli (KCN)

[2] A dioxinhoz hasonló a rákkelt? hatása. Amikor a Coloromban dolgoztam, a világon csak két helyen gyártottak benzidint. A benzidinrészlegen csak 55 év fölötti férfiakat alkalmaztak, hogy hosszú ideig ne kerülhessenek kapcsolatba vele. Ennek ellenére egyetlen évben kilencen betegedtek meg húgyhólyagrákban a vele dolgozók közül. Amikor beszüntették a benzidingyártást, a Colorom cs?dbe jutott.

[2a] Ezeket a kémiai szakkifejezéseket, és kémiai anyagokat egy középiskolás diáknak elvileg ismernie kellene, Áronnak annál inkább, mert megyei els? volt.

[3] Weidenbach Vidombák német neve. (Weidenbacher = vidombáki) Vidombák kisváros Brassó t?szomszédságában, ott épül a brassói repül?tér.

[4] A színezékszárítóban dolgozó munkásaimtól hallottam e „véleményt”

[5] Szexuális kapcsolat útján terjed? betegség A gonorrea népies neve.

[6] Hasonló színes társaság volt a kezem alatt a szárítóban.

[7] A szalicilsav irritáló, a belélegzett pora tüsszögésre ingerel.

[8] A metaforikus kifejezés ismertebb, egyszer?bb alakja a betelt (megtelt) a pohár. Rokon alakjai: Utolsó csepp volt a (keser?séggel teli) pohárban, ett?l kicsordult a keser?(ség a) pohár(ból), ezekb?l rövidült a megtelt a pohár alak.

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.