Marthi Anna : Azért

 

Rájöttem:

azért írok

mert hiányzol;

hiszem

te is így – velem.

Biztonságot

és nyugalmat

csöpögtetek;

betűt oltok szóba.

Mondatfüzér éke,

az éjjel szelencéjéből

kiemelt csillagok.

Mondom, írom, elhallgatom, olykor ordítom:

nem vagy velem!

 

Így lesz a vers is –

a kordában tartott -,

hű tükör. Lehull

az álarc, a szóközön

már a gond csücsül.

Savós vérerek

itatós módjára

beisszák bánatízemet,

az idő kinevet,

s fellebenti ismét,

ezek után,

a feledés lelkesen

közelítene…

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak