Nem gyújt estére lámpát
ajtó, ablak sorra bezárul,
sárga levél kereng a fáról,
kúrtul a nappali világos;
kertvégen magányos,
kókadt virág; ez itt az
?szvilág végtisztessége;
részekben pusztul, aludni
indul, elpihen télre a
teremt? er?, meg- meg
kísértve még bágyadt
vágyait az éjszakának;
holnapra kelve h?vösebb
napok járnak, a ház-
tet?ket vastag dér lepi;
akár az ember, az id? is
megszenvedi az elmúlás
társtalan magányát;
nem gyújt estére lámpát,-
mert nincs miért- a hold…
2011 novembere
Legutóbbi módosítás: 2011.11.23. @ 21:18 :: Koosán Ildikó
