Marthi Anna : Harmónia

 

mottó: múlt

tompaság párnám mellett

lelóg mint elalélt kézfej

 

 

 

Mint suhan át hátamon,

ahogyan a kérdőjelekből

kígyót formálsz.

Mosolyoddal fogsz

megöntözni, most elindulok.

Hajnalhasadásba, hogy magammal

nyugalomba gabalyodjak,

az elképzelt jóga-játék

eddig folyton lekörözött.

Kinyújtott lelkem ázott

a levegő babér-felhői közt.

Holnaptól sakktábla várakozik,

akár terített asztal reggelihez.

Tenyerünk bársony evőeszköz,

föléljük vágyunkat tisztán…

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1323 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak