Seres László : Köz(ivó)helyeink

Nyomtatás

Falra-hányt kor-só,

fél-deci,

már hangol a Zöld-ajtós.

Nem kell Cégér, jó a bor,

olcsóbb a hús, itt a lé(t)nél.

Zörgő haraszt szelet vet,

s minden az, ami…

a sör a galléré,

ha megdöntik,

mint akit szeretnek

és kőre köp(köd)nitilos.

Ki belépsz,

-akár a szentélybe-

százhúszat ver a szív,

s a tüdőn kavargó füst a slukk,

ezer év felkrákog,

ugatni csak kívül szabad,

hol a köd pityókás színezüst, behozni nem ildomos

ide… a kutyádat.

Lógó betűk, rikító deszkafal:

FEJRE VIGYÁZZ, (ha van)

A TETŐN DOLGOZNAK ma még

s a rendelet zordan

harsányan, bölcsen, ostobán

rád mordul néha,

ha méricskéli szomjasan

söröd fölött a habot a szád.

Hát húzd meg a korsód, ne habozz,

ki tudja, meddig 20/6,

meddig húz hasznot

bőrödből sok bőrtelen.

Vonót kapsz s néhány garast,

hegedűt, talpalávalót,

ringón egy (le)nyeletnyit.

Ajándék-ló, nyerít s foga nő

ritka, mint a fehér holló.

Iszol vagy innál,

ez itt a kérdés

-magát fránya-fruska kelleti-

alma hitel, nem alkudhatsz,

kihúzzák lábaid alól,

ha állni tudsz még

az anyaföldet is

nyeretlenül, mint az e heti

trobusztus verőlegények.

S a fal se falaz. Füle van.

Káromkodhatsz, papolhatsz.

Itt mindent tudnak az Égiek,

akkor is, ha hallgatsz,

-szentté úgy se avat senki-

régi mutatvány ez…

frissen csapolt krigliből

félkézzel, egyedül iszod

a „sert” ki.

Mégis…

ki száj-kiverten

berúgástól-kirúgásig

vakvágányon csühög itt,

mi mást remélhet,

mint a baka zsoldosztásnál,

-boldog, szabad ember-

kiegyenlíti tartozását

s hiszi, hogy holnap újra

visszatérhet.