Rosmann László : Szaggatott vonalban

Nyomtatás

Hozzád írok, kiszáradt szavaim,

megsz?ntek immár számodra,

testem fénytelen feszeng

a gondolatok koromszín falain.

Tudod mi voltál nekem mondd?

Tudod-e lépteink nyomán

az id?, mint igényes gond

leszakított t?led fájva, árván

mint egy léha kártyajáték

asztalnál ültünk, kábán

lihegve veled szállnék,

de te nem akartál.

Eszem szemedre emlékezvén

apró üveggolyók esnek,

kopogón, kérlel?n,

elterülnek fejed mentén.

Ez csak itt létezik elöl,

a múlt, szaggatott vonalban,

gyenge áramlás észak fel?l.

Vége szót kóstolgatom,

az id? súgja létezem,

ahogy elt?nsz gomolygón,

lehalkul lélegzetem.