Már egy hónapja eltökéltem, hogy lélekhajlékokban szeretnék plagizálni. Rengetegszer beleképzeltem magam az eredeti szerző szerepébe, hogy vajon szövetazonosság esetén örül-e majd a hírnek vagy szellemi tolvajnak címezve feljelentést tesz ellenem a mindent áthatónál, de tegnap, amikor vénámba mártózott egy vékony tű hegye és a nővér megkérdezte, kellemetlen-e, a fecskendőket kórtermeknek láttam, a vattacsomókat meggyötört anyáknak, akik fekete filctollfolyosókon fel-alá sétálgatva a megfelelő őssejt donorra várnak.
Estig boldogan fájdogáltam még a tűszúrás helyén, borogatva csitítottam háborgó sejtjeim, és csak félálomban nyugtáztam, hogy, amit elkezdtem, egy vérrel írott vers – valószínűleg a világ legboldogabb létköltőjévé tehet, ha egyszer befejezem.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.23. @ 09:35 :: Kőmüves Klára
